Advent ötödik vasárnapján ellátogatott a Lautitia énekkar-család kamarakórusa templomunkba. Bár elég magas elvárásokat fogalmaztunk meg előzetesen is – hiszen tudtuk, hogy a kórus, ill. a kórusok minden kategóriában számos nemzetközi díjat nyertek, akár a legmagasabbakat is – de még ezeket is sikerült felülmúlnia Nemes József karnagynak és kórusának.
A koncert kezdetén néhány nagyon szép közép- és újkori, többnyire egyházi ihletésű művet hallgattunk meg áhítattal. Hamarosan megsejtettük viszont, hogy ettől jóval érdekesebb zenei élmény vár ránk. A zene segítségével bejártuk Finnország északi sarkköri vidékeit, majd utána nyomban Dél-Afrikában találtuk magunkat, s még hasonló nagy utat tettünk meg néhányszor térben és időben. Fantasztikus volt ismeretlen kultúrák és” sosem látott” népek lelkét megismerni azon keresztül, hogy milyen dallamokra ihlette őket az Úr Jézus születésének ünnepe.
A csodálatos ikonosztázzal díszített templomunkban ilyen művészi egyházzenei élményben részesülve megérthettük Oroszország kereszténnyé válásának legendáját, mely szerint a Bizáncból visszatérő követek úgy jellemezték az ott látott- és hallottakat: „Nem tudtuk, hogy hol vagyunk, a mennyben-e avagy a Földön.”
Azt hiszem, hogy még most is hallgatnánk, ha a templomunk böjti hőmérséklete nem figyelmeztetett volna bennünket az idő múlására. Köszönet mindenkinek ezért a feledhetetlen lelki és zenei élményért, amely kiragadott mindannyiunkat a hétköznapok sokszor szinte kínzó pragmatizmusából és odaemelte lelkünket, ahová tartozik.
