A Gyermekbúcsút megelőző hetekben több alkalommal megfogalmazódhatott a szülők, gyerekek felé, mi is tulajdonképpen a Gyermekbúcsú. Fogalmazhattunk ekképpen többek között: Egy egyedülálló rendezvény, melynek keretein belül játékos módon megismerheti görögkatolikus hitének gazdagságát. Mondhatjuk? Igen. Azzal hozzátéve, hogy az átlagos rendezvényeket, általában az esős időjárás képes elrontani. A rendezvényeket igen, de a találkozásokat nem. A Gyermekbúcsú, nem csupán rendezvény, hanem egy természetfeletti találkozás. Hitre nevelésünk egy fontos mozzanata, hogyan készülünk fel egy ilyen találkozásra. Az Ámen görögkatolikus hittankönyvünk pl. a kicsiknek segít megfogalmazni kéréseiket a Szűzanya felé, hogy járjon közben Mennyei Atyánknál, az Örökségünk című felső tagozatos hittankönyv a Család témájában mutat Istenszülő Szűz Máriára, mint mindnyájunk édesanyjára.  Minden hittanár fontos feladata, hogy gyermekeinkkel a hit valóságát éreztessük.  A matematika tanár a számegyenesre, a kémia tanár a periódusos rendszerre, de mi évről-évre Máriapócsra mutatunk, ahol az Istenszülő Szűz Mária oltalmazó szeretete nem szűnik eltölteni minket.

A hit a gyermekek számára élmény és magatartás. A hit gyermekeink számára az elváltozott arcunk a szentség közelében. A keresztvetésünk. A meghajlásunk. Manapság sok szülő óvja gyermekeit a könnyektől, az esőtől, a naptól, csak éppen attól nem, ami a gyerekek lelkének nagyobb veszélyt jelent, amitől egyedül Szűz Mária oltalmaz, terítve kendőjét szüntelenül szívünk felé. Éreznie kell egy hittanos gyermeknek, hogy mi a zuhogó esőben is a fontosabb oltalmat keressük, és hittel énekeljük: „Oltalmad alá sietnek Szűz Mária híveid” Az a közel kétezer gyermek, aki az elmúlt szombaton ellátogatott Máriapócsra, az igazi oltalmat találta meg. Az idei Gyermekbúcsú különösen is megfogalmazta a gyermekek számára a hittel való találkozást. Olyan momentumokban, amelyek nem kivitelezhetőek hittanórán. Újdonság volt, és remélem hagyományt fog teremteni, hogy történelmi alapokra helyezték a Gyermekbúcsú miliőjét. A honfoglalás utáni kor világába csöppentünk pogány magyarokként, majd végigjártuk a Megtérés Útját. A Szent Korona másolatát kísérő koronaőrök, az áldó imádságok, és ezrek egymáson át fölkapaszkodó himnusza hatékonyan szórta a hit magvait. Mennyi tanult történet, példázat foszlana feledéssé, ha nem éreznénk át ezeket a pillanatokat. A középkor jelentős városaiban izgalmas feladatok várták gyerekeket, ahol a nyíracsádi Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskola dolgozói példamutató kedvességgel fogadtak mindenkit, kicsalogatva a gyerek arcára a napot. Hittanár kollégáim nevében is köszönet a szervezőknek áldozatos munkájukért.