Szent Jakab apostol írta a címben szereplő mondatot. Úgy gondolom, Mártinak, Dórinak, Eszternek, Emesének, Juditnak, Andrisnak, Gábornak, és Tominak 2015 pünkösdvasárnapja valóban a nagy találkozásról szólt. Közeledtek a szentségi Jézushoz, és találkozhattak is vele.

 

 

Még Októberben kezdődött az első közös foglalkozás, a vasárnapi Liturgiák után. Akkor még félve hozták magukkal az imakönyvet és a füzetüket. Így kezdődött a közös munka. Karácsonykor a leendő elsőáldozók közreműködésével szép műsort adtunk a templomban. Ezzel is valódivá szerettük volna tenni az egyházhoz való tartozásukat. Ők is fontos tagjai Isten népének. Egy családban szeretik egymást a tagok. Ahogy teltek múltak a hetek és hónapok úgy lett a 8 gyerekből egy olyan kis vidám társaság, akikért folyamatosan imádkoztak az egyházközség tagjai. Az imák meghallgatásra találtak. Ahogy közeledett a pünkösd ünnepe, úgy közeledtek a gyerekek is tudásban, viselkedésben ahhoz a szinthez amit, elvárhatunk egy ilyen fiataltól. A tudásukról számot adtak pünkösd előtti szombaton, és az első gyónás kegyelme őket is segítette, hogy tiszta lélekkel találkozzanak Jézussal a kenyér és a bor színében. A pünkösdvasárnap valóban az Úr napja volt, amit megszenteltünk és megünnepeltünk. A szülők is köszönetet mondhattak Istennek a kapott kegyelmekért, amit gyermeküktől kaptak az évek során. Mi is köszönjük a szülőknek, hogy nem felejtették el keresztényi kötelességüket, gyermekük vallásos nevelésével kapcsolatban. Reméljük a közeledés megmarad, és az Úr is megáldja őket.

 

Tóthbegyi Zsolt

hitoktató