Keresztény életünkben különleges helyet foglal el a virágvasárnap ünnepe. Találkozásunk Krisztussal itt az embertaposta utakon. Ahol örömmel fogadja pálma vagy barka lengetésünket, mivel szeret elidőzni közöttünk. És mi is szeretjük mondván: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Manapság kevés hely van, ahol őszinte örömmel fogadják azokat, kik az Úr nevében cselekszenek. Ettől értékelődik fel úgy az, ha élővé válik számunkra Jézus Krisztus Evangéliuma.  Mint történt ez a Debrecen- Csapókerti Egyházközségben virágvasárnapon. 

„ Jeruzsálem fiai és leányai a názáreti Jézus közeleg szamárháton, jertek üdvözöljük Őt, kit már annyira vártunk” 

Szokatlan szavak ezek a Szent Liturgia előtt, a kíváncsiság mégis mindenkit, az udvarra vonz, hogy zöld ágakkal üdvözölje a szamár kísérettel érkező hittanosokat, elhozva Jézus félelmetes erejű szavait: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Gergely atya prédikációjában is arra buzdított minket, hogy maradjunk hűségesek Krisztushoz, nehéz óráiban, szenvedéseiben is. A Szent Liturgia végén barkaszentelés következett. Végül a tágas udvaron fogyasztottuk egy közös ebédet. A gyermekeknek volt még ugráló vár és állatsimogatás. A felnőtteknek Telenkó Bazil Mihály tartott előadást a böjti szokások néprajzi és paraliturgikus vonatkozásairól.

A közös ünneplés váljék hitbéli megerősödésünk javára megsokszorozva egymásban Isten gondviselő szeretetét.